Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sopron, Várhely (Burgstall)

Sopron környékén már a középső neolitikum óta (i.e. 5500-tól) megtelepedtek népcsoportok. Később a bronzkor középső (i.e. 2000-1550) időszakában, majd korai vaskorban (i.e. 800-450) is a sűrűn lakott területek közé tartozott. Utóbbi korszak meghatározója volt a Hallstatt kultúra, amelynek népei a Soproni-hegység magaslatain, több erődített telepet hoztak létre. Köztük a legjelentősebb a hatalmas méretekkel rendelkező „Várhely - Burgstall” földvára.

Sopron várostól kb. 5 km-re délnyugatra, a Tacsi-árok és a Tolvaj-árok között emelkedik a 478 méter magas Várhely. A hallstatti kultúra Magyarországon méltán legfontosabb magaslati lelőhelye, amelyen Közép-Európa egyik legnagyobb kora vaskori erődített telepe alakult ki. Az őskori telepet kettős, néhol hármas sánccal vették körül. A magasan fekvő település egykor uralta az egész környéket. Sáncokkal védett hatalmas területe, szükség esetén a környéken levő kisebb telepek lakosságának is menedéket tudott nyújtani. A fősánc, amely az egész területet körbeveszi Hallstatt kori, míg a délnyugati két elő sánc és a belső területet kettéválasztó középső nagy sánc kelta kori.

A ma már erdővel teljesen benőtt hegyen még napjainkban is jól látszanak az egykori vár hatalmas sáncai és a telepen kívül eső területen az óriási halomsírok. Az erődítéshez dél felől csatlakozó alacsonyabban fekvő domboldal gerincén haladó út két oldalán, mintegy 240 kisebb-nagyobb halomsír helyezkedik el. A Várhely Északnyugat-Magyarország egyik legismertebb régészeti lelőhelye, melynek felfedezése Bella Lajos érdeme. Az első ásatásokra 1887-ben került sor a vezetésével és az 1922-es utolsó ásatásáig, 35 éven keresztül végezett kutatásokat a sáncvárban és a halomsírmezőn. Bella az ásatásokat a Wiener Anthropologischem Gesellschafttal közösen végezte és annyira híres lelőhely volt, hogy még Ferenc Ferdinánd trónörökös is ásott itt. A következő évtizedben már csak kisebb ásatások zajlottak Lauringer Ernő irányításával, majd a II. világháború végéig megszakadtak a régészeti tevékenységek.

Nováki Gyula, a soproni születésű kiváló régész, az 1947-1956 közötti időszakban kutatta és dolgozta fel a Sopron környéki őskori és középkori erődítéseket. A Várhely sáncainak és halomsírjainak első komoly rendszerezője is volt. 1947-ben Héjj Miklós és Holl Imre régészekkel végzett ásatásokat. Nováki a későbbiekben terepbejárásokkal és adatgyűjtésekkel pontosította az ismereteket.

Az 1970-es években Patek Erzsébet vezetett feltárásokat, mely kutatások azonban főként a halomsírmező és a sáncok időrendi kapcsolatára fókuszáltak. Az 1973-ban végzett ásatási munkálatok során tárták fel a fősánc délnyugati részét és az elősáncot. Az ekkor talált leletek azt is tanúsították, hogy a kultúra és a település folyamatos léte figyelhető meg kulturális törés nélkül. A Patek Erzsébet vezetésével végzett, közel egy évtizednyi kutatómunka azonban, a projekt kezdetén föltett kérdések csak egy részére tudott válaszokkal szolgálni. Patek Erzsébet az ásatás időszakában Szádeczky-Kardoss Gyulával, illetve a soproni Erdészeti Felmérési Tanszék hallgatóval, szakszerűen felmérte a várhelyi sáncokat és halomsírokat.

Jelenkori kutatások és azok eredményeinek rövid összefoglalása: 

Az elmúlt években a több, mint 40 ha-t magában foglaló, sáncrendszerrel védett település kutatását a Soproni Múzeum, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézet Régészet Tanszékkel együttműködve, az Ikva-menti Örökségkutató Egyesület tevékeny segítése mellett nagy intezitással végzi. A Mrenka Attila vezetésével 2021-2025 között zajlott kutatási időszak alatt számos új lelet került felszínre. Emellett a megfigyelések tágították a Várhely történelmi idővonalát, tovább pontosítva és tisztázva az addig rendelkezésre álló információkat.

A legkorábbi lelet a kora bronzkor időszakába, annak végére keltezhető (i.e. 2000 körül). A bronz tőr pengetöredéke sajnos azonban annyira töredékes, hogy pontosabb besorolásra nem alkalmas. Az első nagyobb megtelepedési horizont a Várhely életében a késő bronzkor második felének elején, a Hallstatt "A" időszakban, i.e. 1200-1100 között, következik be. A hegyvonulat  platóját nagy sűrűségben lakhatják és ebben az időben már kultusztevékenységek nyomait is feltárták a régészek.

Az ún. Urnamezős kultúra időszaka alatt legalább három különböző helyen működő bronzművesműhelyt is sikerült azonosítani. Ezek a mesteremberek és a hozzájuk szorosan kapcsolódó ötvösség a helyi ipar mozgatórugói voltak. Ebből az időszakból több raktárleletet is feltártak, amelyek arra utalnak, hogy a szakirodalomban korábban elterjedt nézetnél mintegy 300 évvel előbb indult az élet a lelőhelyen.

A korai vaskor idején (i.e. 900/800 – 500/450) a Hallstatt-kultúrához köthető anyagi kultúra jelenik meg a hegyen. A korábbi településkép teljesen átalakul és a lakóterületet nagyméretű, helyenként 10 m magas fa- és kőkonstrukciókat használó földsánccal veszi körbe. A sánc mindenütt leköveti a dombvonulat természetes vonalát, kivéve a nyugati felén. Itt, a lelőhely legmagasabb pontján nyílegyenesen vezették a sánc vonalát, jelentősen megnehezítve a támadók dolgát, akiknek így még egy magas dombot is le kellett volna küzdeniük.

A földváron belül szigorú telekkiosztás mentén épültek házak és műhelynegyedek. A legújabb feltárások alapján a bronzkor végén boronaszerkezetes épületek álltak itt, amelyeket a vaskor idején váltottak föl a cölöpszerkezetes, ún. félig földbe mélyített házak. Az épületekbe 2-3 lépcsőfokon lehetett lejutni. Belül kőpadozatra illesztett, döngölt agyagpadlóval burkolták a járószintet. A házak belső helyiségeiben szárazon rakott kövekből fölépített, kerek alaprajzú, nyílt tűzhelyeket találunk.

A vaskor második felében, a kelta időszakban (i.e. 500/450 – 0) némileg átalakult a település képe. Az időszak elején még találunk leletanyagot a területen, de aztán jelentősen lecsökken a leletek száma, hogy az időszak végére ismét növekedjen. Ez a dinamika ki- ill. beköltöző hullámokat valószínűsít. De több esetben is megfigyelhető volt, hogy a korai vaskorban elhagyott/leégett házak helyét nem építik be a későbbiekben.

A kelta időszak után már nincs  állandó lakossága a hegynek. A római kort szórványos leletanyag jelzi, feltehetőleg Scarbantia lakói is jártak erre kirándulni, ahogy a langobardok is. Érdekesség, hogy egy gránátkő berakásos fibulájuk a sánc alól került elő.

A kutatások a közeljövőben elsődleges az elmúlt esztendők leletanyagainak és eredményeinek alapos vizsgálatával, a megfigyelések összegzésével és azok publikálásával folytatódnak. A soproni Várhely még számos régész nemzedéknek tartogatja titkait, melyek a helyszín 140 évet felölelő kutatásai ellenére is a mélyben rejtőzködnek.

A Várhely számos jelzett túraútvonalonelérhető. A legkönnyebben az Erdők Házához vezető erdészeti műútról lehet megközelíteni. Itt a halomsírmezőn keresztűl vezető, autóval már nem használható erdészeti úton, déli irányból érjük el a rakodót követően az egykori erődítés fő kapuját és sáncait. A Várhely legmagasabb pontján 2026 tavaszán került átadásra az új Várhely-kilátó, melyről pazar körparoráma nyílik. Tiszta időben nem csak a szűkebb környéket, illetve az Alpokat, hanem Pozsonyt, a Bakony vonulatát és a Balaton-fevidék észak-nyugati tanúhegyeit is láthatjuk. A Várhely déli előterében húzódó halomsírmező, szabadtéri bemutató területén, megismerkedhetünk az Urnamezős kultúra temetkezési szokásaival és a korszak fontosabb tudnivalóival. A Várhely sáncainak teljes körbejárására vállalkozók, egy bő félnapos túrával és kb. 8-10 km megtételével számoljanak! A sáncok követéséhez és a tájékozódáshoz jó segédlet, a honlapon elérhető részletes alaprajz és a LIDAR ábrázolás használata.

Összeállította: Keserű László, 2026

Forrás és irodalom:

Bella Lajos munkái: Várhely " Burgstall" Archaeologiai Értesítő (1888-1922)
Nováki Gyula: Sopron-Burgstall-i ásatás. 1948
Nováki Gyula: A Sopron környéki kutatások tíz éve 1945-1955, 1955
Patek Erzsébet: Ásatások a soproni Várhelyen (Burgstall) 1973-ban - SSz 28.
Patek Erzsébet: A soproni Várhely (Burgstall) őskori földvára kutatásának 1974. évi eredményei - SSz. 29.
Nováki Gyula: Őskori földvárak Sopron mellett - Soproni Szemle 1997
Gömöri János: Régészeti témájú tanulmányok a Soproni Szemlében - SSz 59. 2005
Mrenka Attila: A Várhely közelmúltbeli kutatásainak rövid összefoglalása, 2026
Envirosense Kft. - Térinformatikai forrás - enviMAP.hu - Debrecen - 2025-26
Keserű László: Sopron, Várhely - térinformatikai felmérés, www.varak.hu 2025-26

Köszönjük Mrenka Attilának a közelmúlt kutatásainak rövid ismertetését!

Köszönjük az Envirosense Kft-nek a helyszín térinformatikai nyersanyagát!